Az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet lakossági tájékoztató sorozata tovább folytatódik. Forrás
A személyiségzavarral küzdők más mentális zavarok tekintetében is sérülékenyebbek (pl. depresszió, szorongás, szerhasználat), és fokozottan fennál esetükben az öngyilkosság rizikója. Emiatt különösen nagy a segítségkérés és a segítségre szoruló érintettek támogatásának jelentősége.
Mit nevezünk személyiségzavarnak?
A személyiségzavarok a normál személyiségvonások szélsőséges megnyilvánulásaival járnak, melyek tartósan jellemzik az érintetteket. A viselkedés és a belső élmények tartósan fennállómintázatai, amelyek jelentősen eltérnek a kulturális elvárásoktól, a személy teljes működését befolyásolják, rugalmatlanok és hosszú távú stabilitást mutatnak. Nagymértékben rontják azéletminőséget, és jelentős szenvedést okoznak az érintettek, illetve környezetük számára. Jellemző, hogy a páciensek nehezen tudják megfogalmazni, megérteni saját gondolataikat és érzéseiket, életvezetésük egyenetlen, továbbá szerteágazó panaszokkal küzdenek.
Többféle személyiségzavar létezik, a leggyakoribbak az érzelmileg labilis (borderline), a nárcisztikus és az antiszociális személyiségzavarok. Több személyiségzavar is előfordulhat egyszerre.
Mi jellemzi a személyiségzavarokat
• A személyiségzavarok előfordulása 10-20 százalék az átlagpopulációban.
• Kialakulásukban a genetikai és biológiai tényezők mellett a személyiségfejlődés koraiszakasztában az egyént ért traumák és környezeti tényezők is szerepet játszanak.
• Már gyermek- és serdülőkorban is jelentkezhetnek tünetek, jellemzően azonban fiatal felnőttkorban kerülnek ellátásba az érintettek.
• A tünetek intenzitása az életkor előre haladtával jelentősen csökken az esetek többségében. Hosszú távú vizsgálatok szerint a személyiségzavarok kór lefolyása kedvezőbb társult mentális zavar nélkül, pszichoterápia mellett.
Milyen tünetek esetén merülhet fel a személyiségzavar gyanúja?
• állandó, visszatérő érzések arról, hogy „valami baj van velem”,„nem tudom, ki vagyok”, „nem bírom magam elviselni”
• érzelemszabályozási és indulatkezelési nehézségek
• kiszámíthatatlan viselkedés, túlzó vagy nem helyzethez illő reakciók
• nehéz kapcsolódás másokhoz; gyakori konfliktusok, esetleg az emberek kerülése
• intenzív, de ritkán tartós kapcsolatok
• szélsőséges hangulatingadozások,
• gyakori önsértés, öngyilkossági gondolatok, kísérletek
• a környezet nagyon máshogy látja a személyt, mint ő saját magát
• üresség érzése; érzések meghatározásának nehézségei
• egyidejű elakadások az élet számos területén (iskola, munkahely, család, párkapcsolat)
• rossz stressztűrő képesség, könnyű frusztrálódás, szorongás
Hogyan kezelhetőek a személyiségzavarok?
A személyiségzavarok elsődleges terápiája a szakember (pszichológus, pszichiáter) által vezetett egyéni vagy csoportos pszichoterápia. Ez egy hosszan tartó folyamat, és célja a személyiség működésénekmegértése és megváltoztatása, a páciens belső világának és társas kapcsolatainak harmonikusabbá tétele.
A személyiségzavarhoz társuló depressziós, szorongásos panaszok, impulzivitás, agresszivitás esetén –legtöbbször átmenetileg – gyógyszerrel is ki lehet egészíteni a terápiát.
Ha a felsorolt tünetek alapján felmerül a személyiségzavarban való érintettség gyanúja saját magunk vagy családtagunk, barátunk esetében, forduljunk a területileg illetékespszichiátriai gondozó szakrendeléséhez, ahol pszichiáter szakorvosok és klinikai szakpszichológusok segítenek!