Hosszú, türelemmel és kitartással viselt betegsége után a közelmúltban 97 éves korában elhunyt a dunaújvárosi gyermekgyógyászat meghatározó személyisége, generációk „doktor bácsi”-ja. Nyugodjék békében, emléke örökké él.
Egyetemi tanulmányait Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végezte 1950-ben. A diploma megszerzését követően először a Szent István Kórház gyermeksebészetén, majd a Szent László Kórház gyermek infectológiáján dolgozott. 1954-ben szakvizsgázott gyermekgyógyászatból és még ebben az évben Dunaújvárosba költözött. Növekvő családjának itt ígértek lakást, mert a gyorsan fejlődő, fiatalok lakta városban különösen sok gyermek született. Az idő múlásával szakmailag és emberileg is különös szerencsének tartotta, hogy hosszú, 79 éves koráig folytatott orvosi munkája során, első pácienseinek nemcsak a gyerekeit, de az unokáit is elláthatta.
Munkáját 1975-ben Miniszteri Dicsérettel ismerték el, rá 10 évre pedig Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült. 1985-ben vonult nyugdíjba, de azt követően is aktív maradt, hiszen rengeteg ügyeletet és helyettesítést elvállalt.
Lányai szerint sok munkája ellenére ők voltak a fő haszonélvezői édesapjuk különleges gyermekszeretetének, amely nyilvánvalóan döntő szerepet játszott abban, hogy egyikük éppen a gyermekgyógyászatot választotta.
2020 különleges évfordulókkal teli év volt számára, hiszen vas diplomát vehetett át, mint 70 éve diplomázott orvos, szeptemberben 70. házassági évfordulóját és 95. születésnapját is ünnepelte feleségével, lányaival, 4 unokájával és immár 5 dédunokájával.
Küzdelmes, nehéz élete ellenére mindig optimista maradt, életszeretete és a családja segítette ebben. Kunszenti doktor már az égi rendelőben praktizál – de emléke itt marad velünk. Nyugodjon békében!