A betegség az élet egyik legnagyobb próbatétele. Nemcsak a testet gyengíti el, hanem a lelket is próbára teszi. A fájdalom, a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzése sokszor éppolyan nehéz, mint maga a fizikai szenvedés. Ilyenkor az ember kapaszkodókat keres – egy kedves szót, egy támogató gesztust, egy pillanatot, amely erőt ad a továbblépéshez.
Éppen ezért kezdeményezte II. János Pál pápa 1992-ben a Betegek Világnapját. Hitt abban, hogy a betegség nem csupán szenvedés, hanem lehetőség is: a remény felfedezésére, a közösség erejének megtapasztalására. Ő maga is hosszú éveken át küzdött a Parkinson-kórral, így személyesen is tudta, milyen fontos a hit, a kitartás és a törődés a legnehezebb időkben.
„A remény nem csal meg” – írja Pál apostol (Róm 5,5), és Ferenc pápa is erre a gondolatra építette idei, 2025. esztendei üzenetét a Betegek Világnapjára.
De a remény nem csupán a hívők kiváltsága.
A remény mindannyiunké!
Ez az egyetemes emberi tapasztalat kapaszkodó a nehéz időkben, támasz a küzdelemben, vigasz a kiszolgáltatottságban. Nem csodaszer – nem tünteti el a fájdalmat, nem változtatja meg egyik pillanatról a másikra a helyzetet. De erőt ad a továbblépéshez. Segíti a betegeket a gyógyulásért folytatott küzdelemben – és azokat is, akik mellettük állnak: az orvosokat, ápolókat, családtagokat, barátokat.
A remény ott van egy mosolyban. Ott van egy bátorító kézszorításban. Egy együttérző pillantásban. Minden apró gesztusban, amely kifejezi: nem vagy egyedül!
A Betegek Világnapja felekezettől függetlenül mindannyiunkhoz szól.
A törődés, az emberi méltóság tisztelete, a másik szenvedésének észrevétele nem hit, hanem emberség kérdése.
Ha ismer valakit, aki most nehéz időszakon megy keresztül, ne várjon a „megfelelő pillanatra”. Az élet pillanatokból áll – és minden egyes pillanat lehetőség a reményre.
Ehhez pedig nem kellenek nagy dolgok. Nem anyagi kérdés. Csupán figyelem, őszinte odafigyelés. A saját időnk ajándéka. A csend, amelyben meghallgatunk. A jelenlét, amely valódi támaszt nyújt.
A Szent Pantaleon Kórház közössége nevében kívánunk mindenkinek erőt, kitartást és mielőbbi gyógyulást! Reményt arra, hogy egy törődő és együttérző közösségben senki sem marad egyedül a küzdelmeiben.