Az ünnepi megemlékezés a Móricz Zsigmond Általános Iskola diákjainak és tanárainak előadásával kezdődött, a Móricz elsősei közül Rácz Kata és Simon Csongor népdalokat énekelt, majd Németh Irma, Sebestyén Mariann és Péter Kata horvát népdalokat adott elő kedden délután az aulában.  

„A fokozódó elvárásoknak az erősen szigorodó feltételek mellett is megfeleltünk” 

Köszöntő beszédében dr. Máté-Kasza László ügyvezető főigazgató-főorvos köszöntötte a vendégeket: dr. Kálmán András polgármestert, Cserna Gábor alpolgármestert, a címzetes főjegyzőt, az Egészségügyi és a Felügyelő Bizottság tagjait, az önkormányzat, a MEP, az ÁNTSZ, az alapellátás, az egészségügyi társintézmények dolgozóit, a kórház dolgozóit és a kitüntetésre váró munkatársakat. Méltatta az ünnepet, értékelte az elmúlt év eredményeit, fejlesztéseit: 

„Kórházunk életének kiemelkedő eseménye a Szent Pantaleon ünnepség, melynek során emlékérem átadásával fejezzük ki elismerésünket dolgozóinknak. Az ünnepélyes esemény előtt, szokásunkhoz híven, kórházunk elmúlt évi eredményei mellett röviden elemezzük az egészségpolitikai reformok működésünkre gyakorolt hatását.
Munkánkat értékelve örömmel nyugtázom, hogy átlag feletti szakmai mutatók és fejlődés jellemezték kórházunkat az elmúlt évben. A dicséretes momentumokon túl azonban, elsősorban a világgazdasági válság következményei és a finanszírozás devalválódása nyomta rá bélyegét működésünkre. A gyógyítás feltételeinek biztosítása egyre nagyobb kihívást jelent a kórházak és az egészségügyben dolgozók számára.
Az intézmények működését a minimumfeltételek, a szakorvososok hiánya és az erősen romló likviditás nehezíti. Számos kórházban kellett csődeljárást indítani. A lakosságot a várólista és a szűkülő egészségügyi szolgáltatási kapacitások érintik leginkább. Számunkra a legfőbb gondot a finanszírozási deficit és a teljesítményvolumen-korlát jelentette, melynek szigorára jellemző, hogy a limit felett még a szakmailag indokolt, sürgős esetek ellátásáért sem kaptunk ellentételezést.
A fekvő- és járóbeteg-ellátás díjazása nem változott, a kiegészítő finanszírozás számottevően csökkent, amortizációs díj pedig, változatlanul nem került elszámolásra.  

Gazdasági társaságként nem juthatunk hozzá a 13. havi illetmény és a béremelés központi forrásaihoz sőt, közhasznú társaságunkat több pályázatból indokolatlanul kizárták. Ezek után érthető, hogy 2008-ban is kényszerűen fokoznunk kellett a takarékossági intézkedéseket, melynek köszönhetően, közel 200 millió forinttal sikerült mérsékelni az eladósodás egyébként erősen növekvő ütemét. 

A magyar egészségügy helyzetét jól szemlélteti dr. Varga Ferencnek, a Magyar Kórházszövetség elnökének nyilatkozata:
„A meglévő kórházi struktúra a lecsökkent forrásokból nem finanszírozható. A fenntartóknak, menedzsmenteknek lépniük kell, ellenkező esetben nincs az a gyógymód, ami életben tartaná az intézményeket. A kórházszövetség szerint az intézmények 4-10 százalékkal kevesebb pénzből gazdálkodhatnak 2009-ben, melyből a kórházszerkezet nem tartható fenn.
A területi ellátási kötelezettséget és a kapacitásokat mielőbb össze kell hangolni, mert az új finanszírozás és a 30 milliárd forintos elvonás sürgős lépéseket igényel. Kizárólag a fenntartó és a menedzsment mondhatja meg, mit tud vállalni a rendelkezésre álló forrásból. Nem könnyű a döntéshozónak felvállalnia a lakosság felé egy ilyen lépést, de szükségszerű. Ellenkező esetben a minimumfeltételeknek sem lehet megfelelni, amely már a betegbiztonságot érinti és az ÁNTSZ-engedély, illetve az OEP-pel kötött szerződések kerülhetnek veszélybe.” 
Dr. Rácz Jenő, korábbi egészségügyi miniszter kijelentette: „Más kórházak is az egri kórház csődjének sorsára juthatnak, ha nem változik a helyzet.” 
A Magyar Kórházszövetség közgyűlésén 54 intézmény közös állásfoglalásában rögzítette: a válság miatt csökkenő színvonal nem terhelheti kizárólag a kórházakat. Kevesebb pénzből csak rosszabb szolgáltatás nyújtható és ezt a lakosságnak is tudomásul kell vennie.” 
Dr. Varga Ferenc, a Kórházszövetség elnöke egy hete körlevelet küldött az egészségügyi intézmények vezetőinek, ebből idézek:
„A legfrissebb adatok szerint a várthoz képest 12 százalék körüli likviditásromlással kell számolniuk az intézményeknek és ez a teljes szakellátásban, a közvetlen működésképtelenséget fogja előidézni. Amint azt a kongresszusi állásfoglalásunkban is egyértelműen leszögeztük, a folyamatos forráskivonások következményeiért a kórházak, azok vezetése és az ott dolgozók nem tehetők felelőssé.
A döntéshozókat és a lakosságot erről tájékoztatni szükséges. Tekintettel a kialakult helyzetre, rendkívüli kórházszövetségi közgyűlést hívtak össze 2009. június 10-ére.” 

Nos, az új információk egyáltalán nem biztatóak. Az intézmények adottságától és a progresszivitás szintjétől függően a következmények eltérőek lesznek, de esetünkben a 12 százalékos elvonás éves szinten több mint 500 millió forintos bevételkiesést jelent. Ez a volumenkorlátozás előző évi jelentős veszteséget okozó hatásával együtt már valóban sürgős lépéseket követel meg. Véleményem szerint, mellyel Felügyelő Bizottságunk is egyetért, a stabilizáció érdekében mérlegelni kellene egy konszolidációs hitel felvételét.  

A stratégiaalkotás bizonytalanságára jellemző, hogy a volumenkorlátot eddig korrekt módon betartó kórházak az idén rosszabbul járnak. Az új fekvőbeteg-finanszírozás ugyanis, a tavalyi teljesítmények 70 százalékáig 150 ezer, efelett pedig várhatóan csak 60-80 ezer forintot fog fizetni. A járóbeteg-ellátásban a pontszám értéke 1 forint 40 fillérről, 60-70 fillérre csökken. Elképzelhető, hogy a jövőben a kisebb költségigényű ellátásokat kell majd preferálni, ami az egynapos ellátás irányába mutat, de ennek ellentmond, hogy finanszírozása jelentősen kisebb a fekvőbeteg-ellátáséhoz képest.

A reformok stratégiai intézkedéseink prioritási sorrendjét is módosíthatják. Ami változatlan, az a kiadáscsökkentés és a költséghatékonyság növelés kényszere, melynek obligát része az optimális ágystruktúra és kubatúra kialakítása. A kórházunknak nyújtott szolgáltatások szerződéseinek teljes körű felülvizsgálatát folytatjuk, kedvezőbb kondíciók elérése érdekében.
A stratégiai célok közül kiemelem, az európai uniós pályázatokon való sikeres szereplés rendkívüli fontosságát. Egy professzionális cég irányítása mellett, féléves felkészülés után, megalakult intézményünk uniós pályázati teamje, melynek vezetésével dr. Mészáros Lajos stratégiai igazgató urat bíztam meg. A 10 tagú csapat működése alapfeltétele a rendkívül bonyolult pályázati eljárásokon való hatékony részvételnek. Elemi fontosságú az is, hogy a pályázati eljárások során teljes legyen az összhang a helyi kezdeményezésekben, mert minden zavaró tényező a konkurenseket hozza előnyösebb helyzetbe.  
Eddigi erőfeszítéseinknek, a team munkájának és az erőteljesebb lobbi tevékenységnek is köszönhető, hogy a sürgősségi osztály fejlesztésére vonatkozó pályázaton 205 millió forint összeggel bekerültünk a második fordulóba. Másik lényegesen nagyobb volumenű elképzelésünk beruházási értéke 3,8 milliárd forint. Ennek célja egy új központi műtőblokk, diagnosztikai centrum, új intenzív osztály és a sürgősségi osztályhoz csatlakozó központi ügyeleti-alapellátási centrum kialakítása. A TIOP pályázati projekt megvalósítását szívügyünknek tekintjük. Eltökéltek vagyunk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy hozzájussunk jövőbe mutató terveink célforrásaihoz. Ehhez a város vezetőinek konzekvens támogatása elengedhetetlen fontosságú. A részletekről stratégiai igazgató úr fogja Önöket tájékoztatni.  

Az elmúlt időszak legfontosabb eredményének azt tekintem, hogy betegeink gyógyítását változatlan szakmai színvonalon tudtuk biztosítani. A fokozódó elvárásoknak, az erősen szigorodó feltételek mellett is megfeleltünk, ami túlterhelt dolgozóinktól komoly helytállást követelt.  

A megyei szakellátás 30 százalékát biztosító kórházunk feladatai kibővültek, annak ellenére, hogy 2008-ban finanszírozásunk átlagosan havi 30 millió forinttal csökkent. Korábbi ünnepségünkön még örömmel nyugtáztam, hogy a kórházi kollektíva és a menedzsment munkájának köszönhetően, 2007-ben az elmúlt 10 év legkedvezőbb likviditását értük el. Ezt követően azonban, folyamatosan növekedni kezdett számlaállományunk. A kórházszövetség felméréseiben részt vett intézmények adósságállománya meghaladja a 120 milliárd forintot. A finanszírozási deficit szigorú takarékosság, optimális teljesítmény mellett sem kompenzálható. A statisztikák igazolják, hogy szektorszintű problémával állunk szemben.  

Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése 2008. évben külső szakértői vizsgálatot rendelt el, mely likviditásunk romlását, az egészségügyben bekövetkezett masszív finanszírozás változással magyarázta. Az elkészült elemzés megállapításaival egyetértünk, azt szakmailag korrektnek és objektívnek tartjuk. Az anyagból kiderül, hogy szakmai és teljesítménymutatóink néhány kivételtől eltekintve jók, sőt esetenként meghaladják az országos intézmények átlagát. A kifogásolt, néhány hiányosság megszüntetésére vonatkozó javaslattal egyetértünk, a stratégiai kitörési pontokat pedig korábban már magunk is javasoltuk.
A szakértő céget további tanácsadói feladattal bíztuk meg, és reméljük, hogy közös intézkedési tervünk végrehajtásával, működésünk hatékonysága tovább javul. A tartós stabilizáció feltétele azonban az, hogy az állami finanszírozást mielőbb rendezzék. Önkormányzatunk támogatására is számítunk, a törvényben előírt szakellátási kötelezettség ugyanis, tulajdonosi felelősség. Ezzel összefüggésben előrelépésnek tekintetnénk, ha támogatásunk mértéke tervezhetővé válna.  

A jövőt illetően továbbra is a fejlődést, az „előre menekülés”-t tartjuk helyes iránynak, amit alátámaszt súlyponti besorolásunk, illetve vonzáskörzetünk kibővülése is.  

Ismételten szorgalmazom, hogy a regionális feladatot ellátó kórházunk fejlesztéseihez a megye és az érintett önkormányzatok is járuljanak hozzá. Önmagában a helyi önkormányzat nem viselheti a régiókon átnyúló, 130 ezer ember ellátását biztosító intézmény működtetésének felelősségét. 

Fejlesztéseink ismertetésekor fontosnak tartom kiemelni, hogy kórházunk 240 millió forintos részt vállalt a műszerbeszerzésekből.
Önkormányzati és saját forrásból felújítottuk a neurológiai osztályt, a szülészeti osztály III. emeleti részlegét. Elkészült egy új központi öltöző. Az urológia osztályon ambulancia, VIP kórterem került kialakításra, valamint vesekőzúzó és Holmium laser került beszerzésre. Több nagy értékű készüléket, terheléses EKG-t, ultrahangot és az országosan is újdonságnak számító fejmikroszkópot szereztünk be. Folytattuk a röntgendigitalizálást, és az országban elsők között teremtettük meg a vitrectomia műtét elvégzésének lehetőségét a szemészeten. A közgyűlési határozatnak megfelelően átköltöztettük az audiológia, a diabetológia és szemészeti szakrendeléseket a II. Rendelőintézetbe. 

Legnagyobb beruházásunk az új gyermekosztály kialakítása volt, melyre nagyon büszkék vagyunk. Már folyamatban van az új fertőző osztály kialakítása is a földszint „D” szárnyán. Egyre többször alapítványok fedezik egy-egy részleg felújításának költségét, amiért ezúton is kifejezzük köszönetünket. 

Célunk a minőségi kultúra állandó fejlesztése, melynek keretében minőségpolitikai filozófiánk új elemekkel bővült. Ezek a betegbiztonság fokozása, az antibiotikum profilaxis, a betegirányítás és a járóbetegek előjegyzésének javítása, illetve arculati kézikönyv készítése. A 2 éve bevezetett, teljes körű integrált minőségirányítási rendszerünk felülvizsgálati auditja sikeres volt.  

Úgy ítélem meg, hogy intézményünk az elmúlt évben is teljesítette küldetését, megfelelt a tulajdonos és a lakosság elvárásainak. A színvonalas gyógyítás feltételeit egyre nagyobb nehézségek árán, de még biztosítani tudtuk.
Munkatársaimmal együtt a jövőben is azon leszünk, hogy betegeink korszerű és szakmailag korrekt ellátásban részesüljenek. Optimista hozzáállásunk töretlen, de mindenkinek be kell látnia, hogy vonzáskörzetünkben a színvonalas egészségügyi ellátás, csak megfelelő finanszírozás mellett valósítható meg. 

A mai napon, Szent Pantaleon Emlékérem kitüntetésben részesítjük munkatársainkat, akik kiemelkedő teljesítménnyel, tudással és emberséggel járultak hozzá kórházunk sikeres működéséhez, felelősséggel és lojalitással látták el feladataikat. A példaértékű helytállás és a szakmai felkészültség olyan erények, amelyek joggal váltották ki nagyrabecsülésünket, és tiszteletet érdemelnek. Kitüntetésre váró munkatársaimnak gratulálok és további munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánok. 

Ünnepségünk rangját emeli, hogy május 12-én ünnepeljük Florence Nightingale születésének évfordulóját, mely az Ápolók Nemzetközi Napja.
Mindannyian tapasztaljuk, hogy az orvostudomány milyen fejlődésen megy át, mely folyamattal az ápolásnak is lépést kell tartania. A modern diagnosztikai és terápiás módszerek alkalmazása, a szinte naponta megjelenő új gyógyszerek ismerete, a betegek pszichés gondozása, új kihívást jelentenek az alap- és szakellátásban dolgozók számára.
A terápiás protokollok és az informatika alkalmazása jelentős képzési kötelezettséget von maga után. Az egyre több idős, krónikus beteg, az állandósult túlóra és helyettesítési igény tovább nehezíti az ápolók amúgy sem könnyű munkáját. E nehézségek láttán ne csodálkozzunk azon, hogy csökken a pálya iránti érdeklődés és sokan elhagyták a szakmát. Azok számára, akik köztünk maradnak, a munkahelyi feladatok elvégzése komoly fizikai és szellemi igénybevételt jelent.
Bátran ki merem jelenteni, hogy az egészségügyben dolgozók erkölcsi tartásának és elkötelezettségének köszönhető az, hogy működőképes marad egy osztály, intézmény, vagy maga az egészségügy. Ezért is lenne fontos értékének, szakmai súlyának megfelelően megbecsülni az ápolók munkáját, ami még inkább felértékelődik, a magyar egészségügyre jellemző körülmények ismeretében.
A pályakezdők érdeklődését, csak egy egzisztenciális szempontból biztonságot, kiszámítható egyéni karrier pálya ígéretét kínáló szakma válthatja ki. Az ellátórendszerrel kapcsolatos állandó politikai viták és a markánsan megjelenő koncepcionális véleménykülönbségek nem ebbe az irányba mutatnak. Konszenzussal elfogadott középtávú egészségpolitikai stratégiára, stabil állami feltételrendszerre, társadalmi megbecsülésre van szükség ahhoz, hogy az ápolási szakma megítélése kedvezőbb legyen.
Az elmondottak rámutatnak arra, miért kiemelten fontos e szakterület jelentőségét ünnepségünk keretében is hangsúlyozni és köszönetet mondani az ápolóknak azért, hogy a teljes embert igénylő otthoni feladatok ellátásán túl, a betegágy mellett is helytállnak.  

Itt szeretném megköszönni betegeink irántunk tanúsított bizalmát is. Külön köszönöm dolgozóink elmúlt évi munkáját és azt kérem tőlük, hogy a jövőben is hivatástudattal, szakmaisággal, a betegcentrikus hozzáállás és a költségtudatosság elvét szem előtt tartva végezzék felelősségteljes munkájukat. Ezzel leszünk méltóak intézményünk névadójához, Szent Pantaleonhoz, aki a szegények gyógyulásáért áldozta mindenét és ma is példaként szolgál mindannyiunk számára.
Bízom abban, hogy az egymás iránt érzett bizalom és a kollektíva egysége átsegít bennünket a súlyos gondokon, és meg tudunk felelni a velünk szemben megfogalmazott elvárásoknak. Tisztelettel kérem Önöket, hogy ennek szellemében végezzék munkájukat.   

Központi műtő épülne uniós forrásból 
Dr. Mészáros Lajos stratégiai igazgató a finanszírozási gondokról, az állandósult orvoshiányról és a kórház terveiben szereplő többmilliárdos fejlesztési elképzelésekről beszélt:  „Vannak párhuzamok Szent Pantaleon kora és gyógyító tevékenysége és a mai kor körülményei között. Pantaleon keresztény orvosként a római kori ellenséges környezetben, üldöztetés közepette végezte gyógyító munkáját, majd halt vértanúhalált.
Ma egészségügyi szolgáltatóként olyan környezetben működünk, ahol semmi sem kiszámítható, nem tervezhető, a szabályozás kaotikus. Nem látunk az egészségügyi kormányzat részéről olyan kidolgozott stratégiát, amiből kiszámítható lépések következnének, és aminek mentén világos cél irányába lehetne haladni. Az ágazatból történő pénzkivonáson kívül mást nem látunk.
Tudjuk természetesen, hogy ma már nem Pantaleon idején működő technológiával dolgozunk, amikor a legnagyobb költség talán a gyógyfüvek szedése és kiszárítása volt. Tudjuk, hogy az utóbbi 3 évtizedben az egészségügyi technológia, az orvosi műszerek és a gyógyszerek hatékonysága, de egyben ára is olyan szintet ért el, amit teljes körűen és legmagasabb színvonalon egy ország sem tud finanszírozni. Vannak azonban országok közötti különbségek. Az Egyesült Államok és Németország Magyarországénál lényegesen magasabb bruttó nemzeti össztermékének magasabb arányát, 13-15 százalékát költi egészségügyre, Magyarország ezzel szemben alacsonyabb GDP-ből mindössze 6-7 százalékot. Az ilyen döntések az adott kormányzat lehetőségeitől, de leginkább értékválasztásától függnek.  

A magyar egészségügyi szolgáltatók világpiaci áron vásárolják a gyógyszert, a műszert, a szakmai anyagot, az energiát, azonban az egyik legfontosabb erőforrást, a humán munkaerőt erősen nyomott áron. Ez oda vezetett, amit mi belülről már látunk, de a közvélemény még csak közvetetten érzékel, hogy egyre kevesebb a jól képzett, szakmai tapasztalattal rendelkező orvos.  Nincs utánpótlás, a meglévő orvosok nagy része már az idősödő korosztályba tartozik, és elérkezik az idő, amikor a szakmai munka zömét ma vállukon vivő orvosok, szakemberek nagy arányban nyugdíjba vonulnak. Akkor fog kiderülni, mennyire kevés a fiatal orvos Magyarországon, főleg vidéken. Egy orvos kiképzése nem zárul le az egyetem befejezésével, hiszen még ugyanannyi időbe telik, mire szakorvos lesz, és csak ezután évek múlva lesz igazán tapasztalt, önállóan döntő szakember. Amikor bekövetkezik a baj, nem lesz már lehetőség tüzet oltani, hiszen, mint láttuk, a képzés legalább 15 évig tart. A szakképzett munkaerőt értékén kellene már ma megfizetni, ebben is piaci viszonyokat kell teremteni, nemcsak a műszerek, gyógyszerek kereskedelmében. Ezzel számolnia kellene annak, aki az aktuális finanszírozási rendszert kidolgozza, de sajnos nincsenek ilyen illúzióim, és fiatal orvosaink, szakdolgozóink nagy része továbbra is külföldön, vagy más területen fog boldogulást keresni. Kórházunknak már ma is, de a jövőben még inkább óriási gondot fog jelenteni a szakember utánpótlás.
Tudnia kellene a stratégiai döntéshozóknak, hogy ma a gyógyító munka annyira minimum szintre redukált anyag-, gyógyszer- és műszerfelhasználással történik, ami már-már határán van a szakma részéről a felvállalhatóságnak. És ezt a munkát olyan munkaerő végzi, amely nincs megfizetve értékének és képzettségének megfelelően, a szakemberhiány miatt túlterhelt és minden szempontból alulmotivált. Ugyanakkor az ellenőrző szervek és a lakosság teljes joggal minőségi, magas színvonalú, és a versenyszférában megszokott vevőközpontú ellátást vár el. Mit tehet egy kórházmenedzsment, hogy mégis fenntartsa a működőképességet? Hát nincs könnyű dolga. Pillanatnyilag már csak abban bízhat, hogy a munkatársak elhivatottságból, belső meggyőződésből, a szakma és a beteg iránti tiszteletből továbbra is végzik magas szintű tevékenységüket. Megélhetésüket pedig plusz munkával, túlórával, másodállással, magántevékenységgel, a családjuktól ellopott idő árán tudják csak megfelelő szinten biztosítani. Ez nem lehet hosszú távú megoldás. A takarékossági intézkedések is elérték lehetőségeik határát. Az utóbbi két és fél év finanszírozás csökkentését beszállítóink felé történő tartozásaink jelentős növekedése kísérte. 

Vannak azonban pozitív tendenciák is. Úgy tűnik, másfél éves vajúdás után kezd mutatkozni egy eredmény: A Sürgősségi Betegellátó Osztály fejlesztésére benyújtott pályázatunk a bürokrácia útvesztőiben megtett kalandos és hányattatott útja után a második fordulóba jutott, ami nagy valószínűséggel előrevetíti a mintegy 205 millió forintos európai uniós forrás elnyerését.
Az uniós pályázati pénzeket nagyon részletesen kidolgozott, kellően alátámasztott projektekre lehet igényelni. A pályázati pénzek odaítélésekor igen szigorú feltételeket szabnak és komoly ellenőrző mechanizmusokat építenek be a felhasználás rendszerébe. Kórházunk a pályázat előkészítésébe és lebonyolításába külső szakértőként bevonta Dózsa Csabát, volt egészségügyi minisztériumi főosztályvezetőt, volt OEP főigazgató-helyettest. A munka zömét azonban egy belső csapat, a projektmenedzsment végzi. A projekt szakmai vezetője vagyok, munkatársaim Posch Ferencné pénzügyi vezető, dr. Máté Ágnes, Schrammerné Gál Zita, Fenyővári István, és Radnai Judit szakmai asszisztensek, Stipkovits Gabriella, Kovács Bettina, Schneider Péterné, és Parapatics Zsanett projektasszisztensek.  Napi kapcsolatban vagyunk a Strukturális Alapok Programirodával és részletes ütemterv, határidők és felelősök kijelölésével bonyolítjuk le a projekt megvalósítását. Ennek keretében új betegőrző monitorok, ágy melletti diagnosztikát elősegítő berendezések, műszertálcák, betegszállító eszközök és egyéb műszerek, eszközök kerülnek beszerzésre. Megvalósul az SBO teljes akadálymentesítése, és ami már nagyon időszerű, a két személyfelvonó teljes felújítása. A pályázat eredményét nem kizárólag az SBO élvezi, hanem több más klinikai osztály is. 

A közeljövőben várható egy másik struktúraátalakításra vonatkozó pályázat kiírása. Erre a pályázatra már előre készültünk, tervezési és engedélyeztetési fázisban van a projekt. Fel tudtuk használni az SBO-s pályázatban nyert tapasztalatainkat, és korábbi, Gyöngyösi igazgató úr által készíttetett korábbi terveket is. Ez a pályázat egy nagyobb léptékű, mintegy 3-4 milliárd forint értékű struktúraátalakítást tesz lehetővé. Ennek keretében megvalósítható lesz egy új 3 szintes épületszárny felépítése a „C” szárny északi végében. Ebben az épületben nyerhet elhelyezést a Központi Műtőszolgálat, a Központi Sterilizáló, és az Intenzív Osztály. Ennek keretében bővülhet az Sürgősségi Osztály is, ezzel alkalmassá válik majd a városi alapellátási ügyelet integrált ellátására is, melyet a későbbiekben a szakmai trendeknek megfelelően a kórház szeretne működtetni, megszüntetve ezzel a most tapasztalható párhuzamosságot, vagyis azt, hogy gyakorlatilag a legtöbb ügyeleti esetet most is az SBO látja el tapasztalataink szerint. Helyet kap még az új helyen több diagnosztikai egység, és terveink között szerepel egy MR vizsgáló befogadtatása és működtetése is. Az új épület tetején kap helyet az új helikopter leszállóhely, ahonnan 2 lifttel lesz megközelíthető a többi szint. Természetesen ezek az elképzelések csak nyertes pályázat esetén valósulhatnak meg. 
Úgy gondolom, súlyponti kórházként ezek a beruházások nagyon fontosak ahhoz, hogy megőrizzük piaci pozíciónkat a régióban. Központi címzett támogatást intézményünk a 70-es évek vége, 80-as évek eleje óta nem kapott, utolsó nagyobb beruházás a „D” szárny és a II. számú Rendelőintézet felépítése volt. Más intézményekkel ellentétben nagyrészt működési költségből és önkormányzati támogatásból kellett az utóbbi három évtized orvostechnológiai fejlődésével lépést tartanunk, és ha ezt nézzük, nincs túl sok szégyenkeznivalónk.  

Idén áprilistól újabb forráskivonás történt a gyógyító ellátás területéről. Új finanszírozási elvek érvényesülnek. Modellszámítások szerint azok az intézmények tudnak talpon maradni az új helyzetben, amelyek minél több valós lakossági igényt tudnak kielégíteni, többféle, színvonalas szolgáltatást tudnak nyújtani, és mindezt racionális gazdálkodással, a lehető legkevesebb erőforrás-ráfordítással. Részben kedvező helyzetben vagyunk, hiszen 50 km-es körön belül nincs másik kórház, létünk nem kérdőjelezhető meg. A tét az, hogy súlyponti kórházként sokszínű és magas szintű, jó minőségű ellátást tudunk-e nyújtani továbbra is, vagy belesüllyedünk egy városi kiskórházi létbe. Utóbbi esetben munkahelyeink egy része is veszélybe kerül. Munkánk során gondoljunk ezekre az alternatívákra.
Szeretném én is megköszönni eddigi áldozatos munkájukat és szeretném, ha a jövőben is hasonló szakmai alázattal és intézményünkhöz való lojalitással végeznék napi tevékenységüket, mint eddig. Köszönöm a hozzánk forduló betegek bizalmát, és kérem megértésüket, ha esetleg nem minden olyan zökkenőmentesen történik, mint amennyire elvárható lenne.  Kívánok magunknak sok kitartást az elkövetkező hónapokhoz, évekhez!   

Szent Pantalaeon Emlékérem átadása 
Dr. Gyöngyösi Pál orvos-igazgató méltatta azok munkásságát, akik idén Szent Pantaleon Emlékérmet kaptak: dr. Szendrenyi Vilmos főorvos, a sebészeti osztály vezetője, minőségügyi főmunkatárs; dr. Sebestyén Margit főorvos, a szemészeti osztály vezetője; Csiriné Gráczer Katalin, a belgyógyászati osztály vezető főnővére;  Fazekas Sándorné, a pszichiátriai osztály vezető főnővére; Kótiné Fehér Magdolna vezető ápoló.   

A műtő a sebész szentélye  
Dr. Szendrényi Vilmos ünnepi beszédében Szent Pantaleonról, a tizennégy segítő szent egyikét, kórházunk névadójáról emlékezett meg, hozzátéve: ma is nagy szükség van Szent Pantaleonokra, akik erejükön felül, hivatástudattal segítik embertársaikat. A sebészet modern történtét vázolta fel ünnepi előadása második részében, az éterrel történő első altatástól kezdve a szepszisek megakadályozásán át a mai legmodernebb, még robotsebészt is alkalmazó technikákig. A műtő a sebész szentélye, és a sebészet nem más, mint mesterség, szakma, hivatás és művészet együttese. Megemlékezett a neves sebészelődökről, tanárairól, akiktől a sebészet különböző ágait sajátíthatta el a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen.