Dr. Jány Anna
1944 - 2009

Igen, így emlékszünk kedves kollégánk mosolygós arcára. Egész szakmai pályáját korházunknak szentelte, 1969-ben a pécsi orvostudományi egyetem diplomájának átvétele után első és egyetlen munkahelyén a dunaújvárosi korház gyermekosztályán kezdett dolgozni. 1973-ban szerezte meg szakvizsgáját, s lelkiismeretes munkáját már öt évre rá, 1978-ban Miniszteri Dicsérettel ismerték el. Adjunktusként, 1986 óta főorvosként gyógyította kis betegeit. 1993-ban Szent Pantaleon Emléklappal, majd 1996-ban Szent Pantaleon Emlékéremmel tüntettük ki.

Munkatársai szerették, nagyra becsülték tudásáért, nyugalmáért, szerénységéért. Számos fiatal orvos, nővér tudását bővítette oktató munkájával, melyet nyugalomba vonulását követően is folytatott a Lorántffy Zsuzsanna Szakközépiskolában tanítva. Szakmai érdeklődése a gyermekkori cukorbetegség kezelése felé irányult. Számos szakmai cikk, tudományos előadás készítésében vett részt, mindig a kollégákat segítve, nem törve egyéni babérokra.

Életét a gyermekgyógyászatnak, a korháznak, az osztálynak szentelte. Ritkán volt, hogy öt ne találtuk volna meg az osztályon, akár konzíliumot kérve, akár saját gyerekeink bajában segítséget keresve. A gyerekek is szerették mosolyát, filigrán alakját - talán nem is féltek annyira a korházban, ha ö mellettük volt. Nagy szükség is volt erre, hiszen akkoriban még a gyermekosztályon is csak látogatási időben lehettek a szülök a gyermekek mellett, kellett egy "pótanya", kellett valaki, akiben bízhattak a kicsik. Sokat ügyelt, s éjszaka sem pihent le, egész éjjel a nővérpult mellett figyelte az osztályt, vagy a súlyosabb beteg gyermekek ágya mellett ült.

Tíz éve, hogy akkor kezdődött betegsége miatt nyugdíjba ment, de még ma is olyan, mintha itt lenne, bármikor szembe jöhetne a gyerekosztályon. Nem lepődnénk meg, mert ö ide tartozik. És ez már örökre így marad.